Történelem

Szalka község neve (Zalkának írva) a XII. században tűnt fel oklevelekben. Az első fennmaradt írást 1242-ben állították ki. Szalka a tatárjárás és a török hódoltság közé eső háromszáz esztendőben messze környéken a legmódosabb községek közé tartozott. Fontos kereskedelmi utak vezettek keresztül rajta, melyek Selmecbányát kötötték össze a Dunával.

Oklevelek tanúsága szerint Szalka 1260-70-es években az esztergomi káptalan birtoka volt. Oklevél bizonyítja, hogy IV. Béla király „villa Zalkát” más földekért cserébe átadta az esztergomi érsekségnek. Az 1300-as években már egyházashely lehetett, azaz volt temploma és önálló plébániája. A török hódoltság idejéből is maradtak emlékek. Itt vívták a Tinódi Lantos Sebestyén által Az szalkai mezőn való viadalról című művében is megénekelt szalkai csatát 1544-ben. Az ütközetben a Nyári Ferenc vezette magyar csapatok csaknem ezer török katonát öltek le.

Kiskeszi felé vezető út jobb oldalán most is látható a Török-halom, amely a csatában meghalt török katonák és állataik maradványait rejti. A török világ elmúlása után a falu nevével Mária Terézia uralkodása idején találkozunk. Ekkor a község országos vásárok tartására kapott engedélyt. 1754-től kezdve 1888-ig mezővárosi rangot viselt, amely jelentős kiváltságokat eredményezett.

A 19. század közepén a környék legnépesebb helysége volt. Fényes Elek Magyarország geographiai szótárának adatai szerint 1189 lakosa volt /Párkánynak ugyanekkor 1174/. Az Ipoly partján állnak és emlékeztetnek a múltra a régi Kubis-malom romjai. A maga idejében korszerűnek mondható malom a falusiak és a környékbeli lakosok szolgálatában állt. Erről az állapotáról tanúskodik az 1943-ban Karády Katalin és Jávor Pál főszereplésével készült Valamit visz a víz című film egyik jelenete, amely a szalkai malomnál játszódik.

A XIX. század második felében 4 Szalka neve észrevétlenül bekerült a világirodalomba is. Verne Gyulának A dunai hajós című regényéről van szó, melynek főhőse, Borus Demeter titokzatos körülmények között Szalkán is járt.

A község Ipolyon átívelő vashídja 1902-ben készült el. A második világháború szele 1944 decemberében érte el a községet. A frontvonal Helembától Szalkáig húzódott, melyet a Szent László hadosztály katonái védtek. 1944. december 20-án a visszavonuló németek felrobbantották az Ipoly hídját. Az 1950-es évek elején a breznobányai hídépítő vállalat újjáépítette a hidat. 1994. augusztus 27-én újra megnyílt a határátkelőhely Letkés és Szalka között. Az Ipoly-híd ismét összekötötte a két országba szakított embereket és családokat.

Szalka községet veszélyeztette az Ipoly vize. A tavaszi árvíz rendszerint teljesen elárasztotta a falut, ezért volt szükség a községet védő gát megépítésére, amely 1970-ben készült el. Nem messze a malomtól egy kis ligetben épült 1973-ban a szabadtéri színpad, amely az évente megrendezett Ipolyparti Randevú dalés táncünnepély valamint számos más kulturális esemény színhelye.

A településtől néhány kilométerre található a pincefalu, ahol hagyományos építésű pinceházakat tekinthetünk meg. A pincék felett magasodik a Baglyas-szőlőhegy, amely 1993 óta természetvédelmi terület.